Szentkirályi Net Hírmondó

Mi van velük?

avagy hol vannak a régiek…..

2.rész

 

Prikkel Antalt nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak,de élete mégis például szolgálhat a fiatalok előtt akár vállalkozó kedvéről,akár a sport iránti szeretetéről beszélünk

 

Ő ma is itt lakik a faluban, a gyerekek számára izgalmas sportot űz, és erre oktatja is tanulóink egy részét, ráadásul  gyermeke ide jár suliba.

-     Emlékszik-e még arra a bizonyos első napra, mikor először át­lépte az iskola küszöbét? Ki volt az első tanítója?

-     Igen, emlékszem, nagyon vártuk az első napot és fegyelmezetten csendben hallgattuk és figyeltük az első tanítónkat, Pászti Andrásné Lenke nénit.

-     Kikkel volt barátságban?

-     Úgy emlékszem vissza, elég sok osztálytársammal voltam barát­ságban, egy pár nevet meg is említek, Ádám Pál, Ladányi József, Ke­nyeres Tibor, Beszterczey Csaba, Kovács Béla, Csontos Mária, Kovács Éva, Halutkai István, Marsa Ferenc.

-     A pedagógusok közül kiket szeretett a legjobban?

-     Lenke néni, mint első tanítóm, nagy hatással volt rám, mindig fel­néztünk rá. Nagy fegyelemmel és kitartással tanított bennünket, ezt az alaposságot én a sportban ma sikeresen alkalmazom. Pásztor Géza bácsi matek és fizikai órái előttem vannak, ahogy mindig sulykolta, hogy az élet minden területén el fognak kísérni bennünket, és igaza volt. Berta Laci bácsi technika óráin nagyon sokat elsajátítottam, ott

ismertem meg a robbanómotor működését, a fém és a fa megmunkálá­sát, ami nekem nagyon tetszett. Zanáné Ilonka néni volt az osztályfő­nököm, aki nekem történelmet és ének-zenét tanított, ennek köszön­hetően bekerültem a népdal csoportba, aminek először nem nagyon örültem, de később megtetszett. A sportot, hogy megszerettem, több tanáromnak is köszönhető, Bertáné Jutka néni, Koczné, Henkey Gyula és Seremet Attiláné.

-      Hogyan ítéli meg, milyen diák volt? Elsősorban nem a tanul­mányi eredményedre gondolok...

-      A szorgalom és a magatartásom, az természetesen lehetett volna jobb is. Nem voltam kicsapongó diák, úgy gondolom. Próbáltam a kö­zösséggel együtt dolgozni.

-      Már az általánosban tudta, hogy „mi lesz, ha nagy lesz”?

-      Amit választottam szakmát az általánosban, egy kis eltéréssel, de abban dolgozom, én szeretem, mert kreativitást igényel, mellette sok más mindennel foglalkozom.

-      Kapott megfelelő alapokat a középiskolai tanulmányaidhoz? Milyen tárgyakkal boldogult később könnyen, s melyek okoztak ne­hézséget?

-      Igen, szerintem kaptam, ami könnyebben ment, a szakrajz, ami nehezebben, a kémia.

-      Hol tanult tovább? Milyen tanulmányokat végzett? Milyen vég­zettséggel rendelkezik?

-      Kecskeméten a Gáspár András Szakközépiskola és Szakmunkás Képzőben végeztem, mint karosszérialakatos. A sportban végzett tanul­mányaimat Franciaországban, Olaszországban és Magyarországon vé­geztem. Az instruktor vizsgámat az olasz világszervezettől kaptam. Magyarországon elvégeztem mellette a karate edzőit.

-      Az Ön személye több szempontból is érdekes. Mint ahogy a min­dennapjai sem telnek egyhangúan, hiszen több területen is meg kell állnia a helyét. A munkahelyén  kívül van egy vállalkozásaés ko­moly sportolói, edzői, sportvezetői tevékenységet is végez.. Főállásban hol, mit dolgozik?

-      Kecskeméten, a Katonai Repülőtéren dolgozom közalkalmazott­ként 25 éve, annyi eltéréssel szakmámban, hogy nem autót, hanem re­pülőgépet javítunk.

-      Meséljen  a vállalkozásáról! Mikor kezdte, miért, hogyan? Mi a jövő?

-     A vállalkozást 2000-ben indítottuk, elsősorban fizetés kiegészí­tésként. Szentkirályon ilyen jellegű üzem nem volt, és a vidéki ember előtt a szódavíz kultuszitalnak számít. Az emberek, úgy érzem, meg­szerették. Először csak a faluban volt kapható, de már évek óta több te­lepülésre is szállítunk. 2002-ben címketerv kategóriában első helyezést értünk el a nemzetközi kiállításon. A jövő, azt nehéz lenne megmon­dani, próbálkozunk eldobható szíkvizes flakonok fejlesztésén, hogy versenyképesek legyünk a többi vízzel szemben.

-     Az iskolás gyerekek számára a legizgalmasabb tevékenység Önt ismerve  a karate. Valóban ez  a legfontosabb?

-     Az iskolás gyerekek számára bevezetésre került a karate, aminek nagyon örülök. Azt jelenti, aki akar heti 2 x 45 percben ingyen részt vehet rajta. Nagy dolog, hiszen Szentkirálynak ez az egy sportegye­sülete van és 16 éve aktívan működik. Erre a programra, amit gye­rekeknek létrehoztam, egész Magyarországon nincs példa. Ezúton kö­szönöm segítségét Pászti András igazgató úrnak és Szabó Gellért pol­gármester úrnak, hogy megvalósulhatott.

-     Hogyan, mikor került kapcsolatba ezzel a sporttal?

-     Amikor 14 évesen Kecskeméten elkezdtem tanulmányaimat, ba­rátok által ismertem meg a karate küzdősportágat, ők hívtak az első edzésre. Egy-két nevet megemlítek közülük. Pászti András, Takács István, Marsa István, ezúton köszönöm nekik.

-     Milyen sikerekről, utazásokról, élményekről tud mesélni a spor­tolói múltadból? Ma már nem versenyez?

-     A sport Európán belül nagyon sok helyre elvitt. Jártam verse­nyekre és szemináriumokra Szlovákiában, Csehországban, Ausztriá­ban, Olaszországban, Franciaországban. A legjobb verseny eredmé­nyem: Nemzetközi Sankukai Kumite kupán 2. helyet értem el. Ezen kí­vül több helyezést is értem el, voltam 3-4. helyezett is nagy versenye­ken. Részt venni számomra nagy élmény volt akkor, hiszen ebben a stí­lusban Magyarországot öt ember képviselhette. Ma már nem verseny- zek, de mellette edzek, oktatok és képzem a leendő oktatókat. Kutatom a Budo régi tradícióit, gyökereit, mert manapság ez nagy feledésbe merült. A karate mellett elkezdtem tanulni egy ősi szamurájkardvívó iskolát, amely 1448 óta létezik, ezzel egy régi álmom valósult meg.

-     Mikor jött a gondolat, hogy edzőként is kipróbálja  magát? Mióta van Szentkirályon karate?

-      Edzőként 1991 óta oktatom a karatét Szentkirályon, az akkori fia­talok megkeresésére kezdtem oktatni. 85 fővel indultunk.

-      Edzőként mit tekint a legnagyobb sikernek?

-      Sikernek tekintem, hogy egy ilyen kis településen több mint 20 éve éve műkö­dünk, és el tudtam fogadtatni az emberekkel ezt a sportot, illetve harc- művészetet. Az iskolások számára elérhető lett és olyan nagy meste­rektől tudok tanulni, akiktől első kézből át tudom adni az érdeklő­dőknek. Kezdőből 23 év után vizsgáztató lettem, és ami nagyon fontos, a harcművészethez kapcsolódó eszközeink megvannak.

-      Nem csak községünkben működik az egyesülete. Jelenleg hol dolgoznak edzők az irányításával? Milyen tervei vannak a klubbal?

-      Kecskeméten van egy másik klubunk, Barna József vezetésével működik. Kiskunhalason van kialakulófélben egy klub és Kocséron van kezdeményezés. A terveim a klubbal illetve a klubokkal létrehozni egy magyarországi szervezetet, amelynek célja lenne hasonlóan látni a harcművészet igazi értékét és kultúráját. Minél több nagymestert meg­hívni az országunkba. Létrehozni egy olyan helyet, ahol minden ember megismerhetné a japán kultúrát, a harcművészet kialakulását, hogyan jutott el idáig hozzánk, gondolok ikebana- sodó-festészet, kardkészítés, tea szertartás, zene-japán dob taiko művészetek.

-      Nemcsak sportolóként járt külföldön. Merre járt a nagyvi­lágban ?

-      A vállalkozásommal kapcsolatban jártam Németországban, és Hollandiában, piackutatás, illetve új termékek kutatása, és tehergép­kocsi vásárlás volt a célom.

-      Boldog, elégedett embernek tartja magát?

-      Úgy gondolom, boldog vagyok. Jó házasságban élek, van két gyermekem, Levente 7. osztályos, jár velem sportolni. Petra középiskolás, nagyon jó tanuló szerencsére, ő táncol és hegedül. Mindenben sikeresek nem lehetünk, egy-két dolog mehetne, működhetne jobban is, de összességében elégedett vagyok.

-      Készítette és lejegyezte: Oláh Dávid, Lángos Zsolt és Kirschner Máté