Volt diákjaink

Szentkirályi Net Hírmondó
Cikkek Riportok Képtár Kapcsolat Hírességeink
Volt diákjaink Kedves olvasóink! Iskolánk volt diákjait kérdeztem arról,hogy mi van velük,és hogyan emlékeznek régi iskolájukra. Kasza Nelli: Tanulmányaim során sehol nem éreztem hátrányát annak, hogy vidéki vagyok. Gimnáziumban még érdekesnek, különlegesnek találták, Pesten fel sem tűnik senkinek, mert relatíve sokan vagyunk. Az, hogy egy kis faluból származom, csak előnyömre vált, ugyanis jóval többet tudok a „világról”, amit mások könyvekből nem tanulhatnak meg. Ez egy bizonyos szempontból erősít is, a kitörés vágya hihetetlenül ambiciózussá teheti az embert. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszak másodéves hallgatója vagyok, amely széleskörű tudást kínál nemzetközi jogi, közgazdasági, diplomáciatörténeti ismeretekből. Most januárban tettem felsőfokú spanyol gazdasági szaknyelvvizsgát. Emellett tagja vagyok a Bolyai Önképző Műhely Junior évfolyamának, ami egy egyetemközi szakkollégium. 1998 és 2006 között jártam a Szentkirályi Általános Iskolába, vannak rossz emlékeim is, amelynek oka leginkább a gyermeki gonoszság, de ezt nem kell bemutatnom a pedagógusoknak. Kedvenc tantárgyaim a magyar és az angol voltak, de ez a gimnáziumban változott. Ekkor még nem igazán éreztem a tanulás súlyát, vagy azt, hogy ez bármit is nyújthat a jövőben, egyszerűen csak könnyedén ment, alig tanultam. Amikor elérkezett az a pillanat, hogy el kellett döntenem, hogy merre tovább, egyértelmű volt, hogy Kecskemét egyik legjobb gimnáziumába szeretnék felvételt nyerni. Így végül a Bolyai János Gimnázium spanyol-magyar két tannyelvű tagozatába nyertem felvételt. Tény, hogy nem volt egyszerű ez az öt év, de ez egyikünket sem zavarta, tombolt bennünk a versenyszellem. Az iskolaváltást egy kisebb szellemi felüdülésnek éreztem. 2011-ben érettségiztem kitűnő bizonyítvánnyal, egy spanyol OKTV 14. hely, egy felsőfokú spanyol, és egy középfokú angol nyelvvizsga a birtokában. Az egyetem mellett most egy weblapfordító cég marketing csoportjában is dolgozom, és alkalmanként fordítok is (főként angolról spanyolra). Jövőbeni terveim között szerepel, hogy a következő őszi félévet Mexikóban töltsem az Instituto Tecnológico y de Estudios Superiores de Monterrey nevű egyetem chihuahua-i campusán. Biztos eredményeket csak márciusban tesznek közzé. Valamint önkéntes gyakornoki helyekre szeretnék pályázni az Aiesec-en keresztül elsősorban Afrikába, de ez még nincs teljesen kikristályosodva előttem, csak az, hogy a diploma megszerzése utáni nyáron szeretnék kiutazni. Tanácsként annyit tudnék megfogalmazni, hogy mindig legyen a fiatalok előtt egy cél, amit ne veszítsenek szem elől, mert fontos tudni, hogy hová tart az ember, de az is lényeges, hogy ne felejtse el, hogy honnan jött, mert az még több pluszot ad ahhoz, hogy kivé válik. Nem szabad feladni az első bökkenő után, hanem folytatni kell, és sohasem háríthatjuk másra a felelősséget. Rohács Zsuzsa: Ha visszaemlékszem az általános iskolára, nagyon jó volt, hogy minden évben, az osztálykirándulások mellett egyéb, az egész iskolai közösséget felölelő kirándulások is voltak, ahol az osztálytársak mellett az iskola többi tanulójával is megismerkedhettünk, közös élményeket szerezhettünk. A kirándulások mellett az iskola délutánonként is szervezett különféle programokat, amelyek ingyenesek voltak és hasznos időtöltést jelentettek. Középiskolába Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumba jártam. Emelt szintű matek osztályba jártam, amihez jó alapot jelentett az általános iskolában megszerzett tudás. Mindig a matematika volt a kedvenc tantárgyam. A bekerüléshez egy általános felvételit és egy emelt szintű történelem felvételit is kellett teljesíteni, aminek eredményeképpen a legjobb 20 között jutottam be az évfolyamom tanulói közé. Ez az eredmény is mutatja, hogy semmilyen hátrányt nem szenvedtem azzal, hogy az általános iskola éveit egy falusi iskolában töltöttem. Mind a középiskolában, mind pedig az egyetemen hasznosíthattam az általános iskolai alapokat. Úgy gondolom, megfelelő alaptudást szereztem a Szentkirályi Általános Iskolában és nem indultam hátránnyal a városi diákokkal szemben, sőt... A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karán tanulok jelenleg pénzügy és számvitel szakon. Előtte szereztem OKJ-s képesítést, szintén Pécsen, pénzügyi szakügyintéző szakon. Sikeres német középfokú nyelvvizsgát is tettem és a felsőfokú tanulmányok alatt minden félévben jogosult voltam/vagyok tanulmányi ösztöndíjra. Tanulással és szorgalommal mindent el lehet érni és egyáltalán nem az számít, hogy az ember falusi vagy városi iskolából indul-e el... Egyetem sikeres elvégzése, felsőfokú nyelvvizsga és a diploma megszerzése után a képesítésemnek megfelelő biztos, stabil, jól fizető munkahely megszerzése a célom, legszívesebben Budapesten…. Pekár Renáta: 1996-tól -2004-ig jártam a Szentkirályi Általános Iskolába. Felejthetetlenek maradtak számomra a történelem órák, melyeket Zanáné Ilonka néni tartott, a földrajz és biológia órák, amikről eszembe jut Ökrész Pista bácsi, aki egy hosszú pálca segítségével vezetett be minket a földrészek világába és biológia órán gyakori vendégünk volt „Samu” a csontváz, aki jól szemléltette az emberi test felépítését. Ferenczy Zoli bácsival pedig gyakran azon elmélkedtünk, hogy mi lehet a „táblán túl”. Ezen kívül örök emlékként élnek bennem az osztálykirándulások, melyek alkalmával új környékeket ismerhettünk meg, közelebb kerültünk egymáshoz és még inkább megismerhettük pedagógusainkat. (Azért is emlékszem ezekre vissza szívesen, mert sajnos középiskolában nem voltunk egy osztálykiránduláson sem). És természetesen élményt jelentettek számomra a Gyermekfesztiválok, melyeket Takácsné Mártika néni szervezett, itt sok új barátság született. Összességében nagyon szerettem a Szentkirályi Általános Iskolába járni, mai napig a barátaim többsége az iskolában szövődött barátságokból maradtak meg. 2004-2008 között a Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskolát látogattam. Itt nem volt olyan összetartó osztályközösségünk, amit sajnáltam is. Szakközépiskolás éveim alatt többször előfordult, hogy a volt iskolámba látogattam vissza, ahol mindig szívesen és örömmel fogadtak volt pedagógusaim. Ezt követően 2008-tól -2011-ig a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar óvodapedagógus szakára jártam. A felsőfokú oktatás és intézmény már egészen más, mint az általános iskolai vagy szakközépiskolai. A tanárokkal nem volt annyira közvetlen a kapcsolatunk, előfordult, hogy egy tanár/tanárnő egy féléven keresztül tanított, ezért sokszor a nevük felidézése problémát okoz(ott). Jelenleg a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar csecsemő-és kisgyermeknevelő szakát látogatom, ahol júniusban fogok végezni. A tanulmányaim alatt sohasem éreztem, illetve éreztették velem annak hátrányát, hogy faluból származom, sőt, sok esetben előnyét tapasztaltam- mondok egy példát: jól érzéssel töltött el, amikor különböző szokásokat tőlem hallottak először a csoporttársaim (ha az ember bal szeme viszket, az örömet jelent). Távolabbi céljaimat tekintve szeretnék Szentkirályon vagy a környéken dolgozni, illetve a későbbiekben szívesen letelepednék saját családommal a faluban. A fiatalabb diákoknak azt tudom tanácsolni, hogy bátran merjenek világot látni, mert biztosan helyt tudnak állni mindenhol. Úgy gondolom, hogy a beilleszkedés, feladat vagy munkakör teljesítése nem attól függ, hogy faluból vagy városból származunk, hanem sokkal inkább az egyén személyiségétől, szociális kompetenciáitól. Takács Renáta 1998-ban léptem át először a Szentkirályi Általános Iskola kapuját, majd 2006-ban búcsúztam el kis falusi iskolámtól. Iskolás életem első nyolc éve hamar elszaladt, azonban ezalatt számtalan élménnyel és tudással gazdagodtam. A fordított napok, a bolond ballagás, a március 15-ei megemlékezések, a színházi előadások, a kézi edzések, az erdélyi mesemondóverseny, a farsangi műsorok, a gyerekcsoportos táncpróbák, a papírgyűjtés, a jó hangulatú és mindig izgalommal teli nyári táborozások csak töredékei annak a rengeteg kedves emléknek, melyek hirtelen eszembe jutnak régi iskolámra visszagondolván. Ezek közül talán az olaszországi utazás jut legelőször eszembe, amikor is a Comenius program keretén belül egy egész hetet tölthettünk a szicíliai Palermóban. A vidámságon és a sok színes programon kívül eszembe jutnak kedvenc tanóráim és tanáraim is. Közülük Zanáné Ilonka néni volt az, aki igazán megszerettette velem a történelmet, az éneket és a zenélést. S ha már a zenélést említettem, nem maradhatnak ki kedvenc zongoratanáraim, a Kati "nénik" sem, kikkel még ma is szívesen emlékezünk vissza az együtt töltött zongorás évekre. Nem beszélve a jó hangulatú "családias" szolfézsórákról Laczkó János bácsival. A Szentkirályi Általános Iskola után a kecskeméti Katona József Gimnázium általános tagozatára nyertem felvételt. Bár eleinte meg kellett küzdenem a kemény elvárásokkal, mégis úgy éreztem semmivel sem nehezebb ez számomra, mint a városi iskolákból érkezett osztálytársaimnak. Sőt egy kis szorgalommal és igyekezettel hamar felzárkóztam az osztály legjobbjai közé. A szigorú elvárásokat könnyen teljesítettem. Semmivel sem tudtam kevesebbet, mint a többi diák, sőt irodalomból és történelemből kiemelkedően teljesítettem, 2010-ben kiválóan érettségiztem. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző harmadéves, végzős andragógia szakos hallgatója vagyok. A 2012-es Tudományos Diákköri Konferencián tudományos dolgozatomat bemutatva 2. helyen jutottam tovább a 2013-ban megrendezésre kerülő országos fordulóra. A fiatalabbaknak azt tanácsolnám, hogy becsüljétek meg és élvezzétek ki, hogy falusi iskolába jártok, ahol olyan közvetlenséget és olyan személyes élményeket szerezhettek, melyekből később csak kevesebb fog jutni. Célom a jövőre nézve továbbfolytatni andragógiai tanulmányimat, hogy a felnőttképzés mesterévé válva kerülhessek a munkaerőpiacra, s helyezkedhessek el szakmámban, a művelődésszervezés és felnőttképzés területén. Végül pedig szeretném megköszönni, hogy egyike lehetek azoknak az embereknek kit felkértek egy ilyen nagyszerű feladatra. Igazán jólesett visszaemlékezni diákéveimre, s közben rájönni arra, hogy milyen igaz is az a gondolat, hogy az ember valóban csak utólag tudja igazán értékelni a vele történteket, s azt mondani, hogy igen, már tényleg elértem valamit az életemben. Lejegyezte: Prikkel Levente 7.o.

Szentkirályi Net Hírmondó

Volt diákjaink

Kedves olvasóink!

Iskolánk volt diákjait kérdeztem arról,hogy mi van velük,és hogyan emlékeznek régi iskolájukra.

Kasza Nelli:

Tanulmányaim során sehol nem éreztem hátrányát annak, hogy vidéki vagyok. Gimnáziumban még érdekesnek, különlegesnek találták, Pesten fel sem tűnik senkinek, mert relatíve sokan vagyunk. Az, hogy egy kis faluból származom, csak előnyömre vált, ugyanis jóval többet tudok a „világról”, amit mások könyvekből nem tanulhatnak meg. Ez egy bizonyos szempontból erősít is, a kitörés vágya hihetetlenül ambiciózussá teheti az embert.

Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alapszak másodéves hallgatója vagyok, amely széleskörű tudást kínál nemzetközi jogi, közgazdasági, diplomáciatörténeti ismeretekből. Most januárban tettem felsőfokú spanyol gazdasági szaknyelvvizsgát. Emellett tagja vagyok a Bolyai Önképző Műhely Junior évfolyamának, ami egy egyetemközi szakkollégium.

1998 és 2006 között jártam a Szentkirályi Általános Iskolába, vannak rossz emlékeim is, amelynek oka leginkább a gyermeki gonoszság, de ezt nem kell bemutatnom a pedagógusoknak. Kedvenc tantárgyaim a magyar és az angol voltak, de ez a gimnáziumban változott. Ekkor még nem igazán éreztem a tanulás súlyát, vagy azt, hogy ez bármit is nyújthat a jövőben, egyszerűen csak könnyedén ment, alig tanultam.

Amikor elérkezett az a pillanat, hogy el kellett döntenem, hogy merre tovább, egyértelmű volt, hogy Kecskemét egyik legjobb gimnáziumába szeretnék felvételt nyerni. Így végül a Bolyai János Gimnázium spanyol-magyar két tannyelvű tagozatába nyertem felvételt. Tény, hogy nem volt egyszerű ez az öt év, de ez egyikünket sem zavarta, tombolt bennünk a versenyszellem. Az iskolaváltást egy kisebb szellemi felüdülésnek éreztem. 2011-ben érettségiztem kitűnő bizonyítvánnyal, egy spanyol OKTV 14. hely, egy felsőfokú spanyol, és egy középfokú angol nyelvvizsga a birtokában.

Az egyetem mellett most egy weblapfordító cég marketing csoportjában is dolgozom, és alkalmanként fordítok is (főként angolról spanyolra).

Jövőbeni terveim között szerepel, hogy a következő őszi félévet Mexikóban töltsem az Instituto Tecnológico y de Estudios Superiores de Monterrey nevű egyetem chihuahua-i campusán. Biztos eredményeket csak márciusban tesznek közzé. Valamint önkéntes gyakornoki helyekre szeretnék pályázni az Aiesec-en keresztül elsősorban Afrikába, de ez még nincs teljesen kikristályosodva előttem, csak az, hogy a diploma megszerzése utáni nyáron szeretnék kiutazni.

Tanácsként annyit tudnék megfogalmazni, hogy mindig legyen a fiatalok előtt egy cél, amit ne veszítsenek szem elől, mert fontos tudni, hogy hová tart az ember, de az is lényeges, hogy ne felejtse el, hogy honnan jött, mert az még több pluszot ad ahhoz, hogy kivé válik. Nem szabad feladni az első bökkenő után, hanem folytatni kell, és sohasem háríthatjuk másra a felelősséget.

Rohács Zsuzsa:

Ha visszaemlékszem az általános iskolára, nagyon jó volt, hogy minden évben, az osztálykirándulások mellett egyéb, az egész iskolai közösséget felölelő kirándulások is voltak, ahol az osztálytársak mellett az iskola többi tanulójával is megismerkedhettünk, közös élményeket szerezhettünk. A kirándulások mellett az iskola délutánonként is szervezett különféle programokat, amelyek ingyenesek voltak és hasznos időtöltést jelentettek. Középiskolába Kecskeméten, a Katona József Gimnáziumba jártam. Emelt szintű matek osztályba jártam, amihez jó alapot jelentett az általános iskolában megszerzett tudás. Mindig a matematika volt a kedvenc tantárgyam. A bekerüléshez egy általános felvételit és egy emelt szintű történelem felvételit is kellett teljesíteni, aminek eredményeképpen a legjobb 20 között jutottam be az évfolyamom tanulói közé. Ez az eredmény is mutatja, hogy semmilyen hátrányt nem szenvedtem azzal, hogy az általános iskola éveit egy falusi iskolában töltöttem. Mind a középiskolában, mind pedig az egyetemen hasznosíthattam az általános iskolai alapokat. Úgy gondolom, megfelelő alaptudást szereztem a Szentkirályi Általános Iskolában és nem indultam hátránnyal a városi diákokkal szemben, sőt...

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi karán tanulok jelenleg pénzügy és számvitel szakon. Előtte szereztem OKJ-s képesítést, szintén Pécsen, pénzügyi szakügyintéző szakon. Sikeres német középfokú nyelvvizsgát is tettem és a felsőfokú tanulmányok alatt minden félévben jogosult voltam/vagyok tanulmányi ösztöndíjra.

Tanulással és szorgalommal mindent el lehet érni és egyáltalán nem az számít, hogy az ember falusi vagy városi iskolából indul-e el...

Egyetem sikeres elvégzése, felsőfokú nyelvvizsga és a diploma megszerzése után a képesítésemnek megfelelő biztos, stabil, jól fizető munkahely megszerzése a célom, legszívesebben Budapesten….

Pekár Renáta:

1996-tól -2004-ig jártam a Szentkirályi Általános Iskolába. Felejthetetlenek maradtak számomra a történelem órák, melyeket Zanáné Ilonka néni tartott, a földrajz és biológia órák, amikről eszembe jut Ökrész Pista bácsi, aki egy hosszú pálca segítségével vezetett be minket a földrészek világába és biológia órán gyakori vendégünk volt „Samu” a csontváz, aki jól szemléltette az emberi test felépítését. Ferenczy Zoli bácsival pedig gyakran azon elmélkedtünk, hogy mi lehet a „táblán túl”. Ezen kívül örök emlékként élnek bennem az osztálykirándulások, melyek alkalmával új környékeket ismerhettünk meg, közelebb kerültünk egymáshoz és még inkább megismerhettük pedagógusainkat. (Azért is emlékszem ezekre vissza szívesen, mert sajnos középiskolában nem voltunk egy osztálykiránduláson sem). És természetesen élményt jelentettek számomra a Gyermekfesztiválok, melyeket Takácsné Mártika néni szervezett, itt sok új barátság született. Összességében nagyon szerettem a Szentkirályi Általános Iskolába járni, mai napig a barátaim többsége az iskolában szövődött barátságokból maradtak meg.

2004-2008 között a Lestár Péter Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskolát látogattam. Itt nem volt olyan összetartó osztályközösségünk, amit sajnáltam is. Szakközépiskolás éveim alatt többször előfordult, hogy a volt iskolámba látogattam vissza, ahol mindig szívesen és örömmel fogadtak volt pedagógusaim.

Ezt követően 2008-tól -2011-ig a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar óvodapedagógus szakára jártam. A felsőfokú oktatás és intézmény már egészen más, mint az általános iskolai vagy szakközépiskolai. A tanárokkal nem volt annyira közvetlen a kapcsolatunk, előfordult, hogy egy tanár/tanárnő egy féléven keresztül tanított, ezért sokszor a nevük felidézése problémát okoz(ott). Jelenleg a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar csecsemő-és kisgyermeknevelő szakát látogatom, ahol júniusban fogok végezni.

A tanulmányaim alatt sohasem éreztem, illetve éreztették velem annak hátrányát, hogy faluból származom, sőt, sok esetben előnyét tapasztaltam- mondok egy példát: jól érzéssel töltött el, amikor különböző szokásokat tőlem hallottak először a csoporttársaim (ha az ember bal szeme viszket, az örömet jelent).

Távolabbi céljaimat tekintve szeretnék Szentkirályon vagy a környéken dolgozni, illetve a későbbiekben szívesen letelepednék saját családommal a faluban.

A fiatalabb diákoknak azt tudom tanácsolni, hogy bátran merjenek világot látni, mert biztosan helyt tudnak állni mindenhol. Úgy gondolom, hogy a beilleszkedés, feladat vagy munkakör teljesítése nem attól függ, hogy faluból vagy városból származunk, hanem sokkal inkább az egyén személyiségétől, szociális kompetenciáitól.

Takács Renáta

1998-ban léptem át először a Szentkirályi Általános Iskola kapuját, majd 2006-ban búcsúztam el kis falusi iskolámtól.

Iskolás életem első nyolc éve hamar elszaladt, azonban ezalatt számtalan élménnyel és tudással gazdagodtam. A fordított napok, a bolond ballagás, a március 15-ei megemlékezések, a színházi előadások, a kézi edzések, az erdélyi mesemondóverseny, a farsangi műsorok, a gyerekcsoportos táncpróbák, a papírgyűjtés, a jó hangulatú és mindig izgalommal teli nyári táborozások csak töredékei annak a rengeteg kedves emléknek, melyek hirtelen eszembe jutnak régi iskolámra visszagondolván. Ezek közül talán az olaszországi utazás jut legelőször eszembe, amikor is a Comenius program keretén belül egy egész hetet tölthettünk a szicíliai Palermóban. A vidámságon és a sok színes programon kívül eszembe jutnak kedvenc tanóráim és tanáraim is. Közülük Zanáné Ilonka néni volt az, aki igazán megszerettette velem a történelmet, az éneket és a zenélést. S ha már a zenélést említettem, nem maradhatnak ki kedvenc zongoratanáraim, a Kati "nénik" sem, kikkel még ma is szívesen emlékezünk vissza az együtt töltött zongorás évekre. Nem beszélve a jó hangulatú "családias" szolfézsórákról Laczkó János bácsival. A Szentkirályi Általános Iskola után a kecskeméti Katona József Gimnázium általános tagozatára nyertem felvételt. Bár eleinte meg kellett küzdenem a kemény elvárásokkal, mégis úgy éreztem semmivel sem nehezebb ez számomra, mint a városi iskolákból érkezett osztálytársaimnak. Sőt egy kis szorgalommal és igyekezettel hamar felzárkóztam az osztály legjobbjai közé. A szigorú elvárásokat könnyen teljesítettem. Semmivel sem tudtam kevesebbet, mint a többi diák, sőt irodalomból és történelemből kiemelkedően teljesítettem, 2010-ben kiválóan érettségiztem.

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző harmadéves, végzős andragógia szakos hallgatója vagyok. A 2012-es Tudományos Diákköri Konferencián tudományos dolgozatomat bemutatva 2. helyen jutottam tovább a 2013-ban megrendezésre kerülő országos fordulóra.

A fiatalabbaknak azt tanácsolnám, hogy becsüljétek meg és élvezzétek ki, hogy falusi iskolába jártok, ahol olyan közvetlenséget és olyan személyes élményeket szerezhettek, melyekből később csak kevesebb fog jutni.

Célom a jövőre nézve továbbfolytatni andragógiai tanulmányimat, hogy a felnőttképzés mesterévé válva kerülhessek a munkaerőpiacra, s helyezkedhessek el szakmámban, a művelődésszervezés és felnőttképzés területén.

Végül pedig szeretném megköszönni, hogy egyike lehetek azoknak az embereknek kit felkértek egy ilyen nagyszerű feladatra. Igazán jólesett visszaemlékezni diákéveimre, s közben rájönni arra, hogy milyen igaz is az a gondolat, hogy az ember valóban csak utólag tudja igazán értékelni a vele történteket, s azt mondani, hogy igen, már tényleg elértem valamit az életemben.

Lejegyezte: Prikkel Levente 7.o.